A laboratóriumi sterilizáló működési elve elsősorban a termodinamika és a mikrobiológia alapelveit foglalja magában, és a sterilizációs hatást a hőmérséklet és az idő szabályozásával érik el. Konkrétan:
Hőkezelés: A sterilizáló melegítéssel elpusztítja a mikroorganizmusokat, különösen a baktériumokat, a vírusokat és az élesztőt. A magas hőmérséklet hatékonyan elpusztíthatja a mikroorganizmusok sejtszerkezetét, ami miatt elveszítik a biológiai aktivitást.
Hőmérséklet -szabályozás: A sterilizáló általában pontosan szabályozhatja a feldolgozott elemek hőmérsékletét. Az élelmiszer -feldolgozás során egy adott hőmérsékletet általában egy bizonyos időre választanak ki és tartanak fenn, hogy biztosítsák a hatékony sterilizációs hatást, miközben minimalizálják a termékminőségre gyakorolt káros hatásokat.
Hőátviteli táptalaj: A sterilizáló általában hőátadási tápközegként használja a gőzt vagy a forró vizet, amely átadhatja a hőt a termékhez, hogy elérje a sterilizáláshoz szükséges hőmérsékletet.
Nyomásszabályozás: A sterilizátort általában lezárják, hogy megakadályozzák a külső levegő belépését és a sterilizációs hatást. A víz forráspontját a belső nyomás növelésével növelik, ezáltal magasabb sterilizációs hőmérsékletet érnek el.